Lüktető zene, fülledt levegő, tömeg, táncparkett közepe. Valaki folyton a fenekedet markolássza. Próbálod levakarni és jól érezni magad. Kis lábtaposással és hat emberrel távolabb evickéléssel ez sikerül is. Megfordul a fejedben, mennyi kretén van a világon, aki csak primitív szükségleteit akarja kielégíteni. De pár pillanattal később már át is adod magad a zenének. Aztán valaki elkapja a kezed és táncolni húz.
Érzed a ritmust, homályosan látod a partneredet is. Nem fogsz fel belőle túl sokat. Nem is kell, a zene a lényeg. Rekedten ordítod a tömeggel: „I love rock and roll, so put another dime in the jukebox, baby…” Érzed, ahogy folyik rajtad a víz, de nem érdekel semmi. Boldog vagy, örülsz, hogy nő lehetsz. Van valaki melletted, aki annak tekint, vezet, biztonságot ad, hacsak pár zeneszám erejéig is.
Kis szünet, már egyedül tombolsz. A biztos pont eltűnt, de annyi benned az adrenalin, hogy most ez sem zavar. Magabiztosan mozogsz tovább a zenére a tánctér közepén. Kipirulva egy kis vizet kérsz a bárnál. Iszol pár kortyot, majd egy kezet érzel a sajátodon. A biztos pont visszajött érted. Kicsit kavarog minden, de már nem számít. Magával ragad, és el sem enged. Vezet, tart, forgat.
S bár az éjszakai járaton megint egyedül kapaszkodsz, magadban vidáman dúdolod: „Like a true nature's child, We were born, born to be wild, We can climb so high, I never wanna die” Ez egy jó éjszaka.
